10 napos böjt futással egybekötve

Most értem a végére az erre az őszre tervezett böjtömnek. Minden téren csúcsott döntöttem, mert 10 naposra sikerült és az eddigi rekordom 9 nap volt. Nagyon élveztem közben az intenzív méregtelenítést. Most valahogy az egész időszak alatt folyamatos volt a méregtelenedés. Korábban pár nap után le szokott állni, és nem érzek változást később. Éhséget csak első nap és csak pillanatokra éreztem, lehet már ki tudom kapcsolni ezt az érzést közben:)) Ilyenkor kicsit élénkebben foglakozom ezzel a témával, rákeresek a neten, meg gondolkodom  róla. Most is egy csomó rémisztő dolgot találtam a neten. El is határoztam majd én is csinálok egy böjtös honlapot alkalomadtán, halljanak már valami jót is az emberek ebben a témában. Pár gondolatomat már papírra is vetettem ezzel kapcsolatban. 

És mivel ez egy futóblog pár szó a futásról is essen. Háromszor mentem el közben futni, először a 9. napon. Akkor elég rosszul ment, gondoltam biztos azért mert ennyi idő után már elfogyott a cukor és a zsírbontás az lassú folyamat. Kb. olyan érzés volt elindulni, mint amikor 20km után érkezni szoktam haza. Ekkor 12km-t futottam. Mivel nagyon jó napos idő volt, ezért 2 nap múlva újra elmentem. Akkor már a 11-dik napon voltam, vagyis a normál étkezésre visszaállás első napja volt, egész nap 1 mandarint ettem, azt is futás után nehogy túlterheljem a gyomrom:)) Ekkor nagyon jól ment a futás. Na ezt magyarázza meg valaki, hogy mért volt?:)) Ekkor ennek ellenére csak 8km-t futottam, így jött ki a lépés. És a harmadik alkalom tegnap volt. Ekkor 2 szelet karalábéval a gyomromban indultam. Megmondom őszintén kicsit sok volt, elég lett volna 1 szelet is. Ekkor megint eléggé élveztem az egészet, 12km sikerült. Remek napsütés volt, lehetett érezni a napfényt.

Fehér bot világnapja, 6 órás futás Fehérváron

Végre itthon, Székesfehérváron, is volt egy jó futás, igaz nem volt verseny, de a későbbiekben majd ezeket a távokat szeretném előnyben részesíteni. Ez egy jótékonysági futás volt, ezért nem annyira a táv, hanem a részvétel volt a lényeg. Én kb. olyan 40 km-t tudtam teljesíteni 6 óra alatt. Nem hajtottam szét magam, de lehet ez volt a szerencsém, mert a lábam nem nagyon bírta a terhelést. Eléggé megéreztem a betont is. A napot egy jókora hólyaggal zártam a talpamon, ezt valószínű annak köszönhetem, hogy a cipő, amiben futottam még viszonylag új volt. Helyesebben mondva sokat hordtam már az utcán, de futásra még nem használtam. Viszont szükségem volt egy jó terepcipőre, melynek viszonylag kemény talpa van, hiszen macskaköves szakasz is volt a pályán, ezért kellett hogy tartsa rendesen a lábamat.

Kicsit felbolydítottuk a belvárost szombaton délelőtt. A járókelők közül sokan csak néztek, hogy mi a francokat művelünk ott. Az első 5 km-es kör az egész várost bejárta, még rendőri kíséretünk is volt. Jó volt az autósokat feltartani, és átfutni a piroson is. Volt velünk egy vak fickó, aki tandem kerékpárral kísért minket, melynek az elején egy jól látó ember ült. Később a belvárosban volt egy 800 m-es körünk, ahol a hátralévő pár órát eltöltöttük. Ide már sajnos nem kísért el minket a vak férfi. Úgy gondolom jobb lett volna, ha velünk tart, hiszen így az embereknek fogalma sem volt arról, hogy mi célból futkározunk ott, esetleg  csak megkergültünk, vagy egyéb ok is vezérelt minket erre az akcióra. Az első 3 órában viszonylag nagy csapatban futottunk együtt, kb. 20-an lehettünk. Együtt mentünk frissíteni is, ezzel eléggé akadályozva a forgalmat. A frissítőpont az Alba Pláza előtt volt, viszont a körünk kissé odébb a belváros szívében. Elfutottunk a könyvtár és a Püspöki palota előtt is, melynek oromzatán egy nagyon szép barokk püspöki címer található. Arra haladásunkkor ezt minden alkalommal meg is csodáltam. 3 óra után kezdték abbahagyogatni a kisebb távokra hitelesített társaink a futást, és ezután a mezőny is szétszakadozott kisebb csoportokra. Olyan 10 ember volt az, aki végig bírta a 4 órát. Én viszonylag jól bírtam a fent említett dolgoktól eltekintve. Izomlázam sem igazán maradt másnapra, csak egy kicsike. A legkellemetlenebb az a vízhólyag volt a talpamon, mely eléggé járásban akadályozó tényezővé vált vasárnapra.

Összességében nézve élveztem a futást, mely kisebb szenvedések nélkül nem is lenne igazi. Visszatérésnek eléggé jó volt. Tavasszal lesz majd egy 6 órás verseny Veszprémben. Bízom benne, hogy ott majd több km-t tudok teljesíteni…

Spartatlon zárónap

A Spartatloni futók tiszteletére én is futottam keveset. Jó volt. Végig a napon tartózkodtam, hogy átérezzem milyen lehetett göröghonban. Valószínű annyira nem éreztem át, mert a Sparatatlonon jóval melegebb lehetett. Aki nem tudná mi ez, itt egy link róla: Spartatlon

Én nem futottam ennyit, csupáncsak 13 km-t, de azért nagyon élveztem. Most egész sok magyar volt kinn itt egy fénykép sorozat róluk: Spartatloni futás képekben
Látszik rajtuk az elszántág ugye? Egyébként egy magyar nyerte a verseny női részét, történelmet írva ezzel, mert még sosem  nyert itt magyar versenyző

Futok végre

Úgy határoztam, hogy nem csak a futás után írok ide, hanem előtte is. Jó régen futottam már, ezért alig várom, hogy lábamra kapjam kedvenc futó cipőmet, és nekivághassak a jól bejáratott útvonalamnak. Az idő gyönyörű, szeptember vége ellenére hétágra süt a nap, ezzel csalogatva a szabadba. Ezt tulajdonképpen mindenkinek ki kellene használnia, hiszen eleget ülhetünk még szobánk rabságában a tél folyamán ….

Na, már itt is vagyok, megvolt a futás. Igazából nagyon jó volt, jól esett, élveztem a friss levegőt. Ha valakinek ajánlom ezt a remek időtöltést, akkor a legfőbb kifogás az szokott lenni, hogy borzasztóan unalmasnak találják legtöbben. El sem tudom képzelni ez hogy lehetséges, mivel például én sosem szoktam unatkozni futás közben. Mindig történik valami. Találkozom egy csomó állattal, jó nagy kutyák is szoktak jönni. De nem ijedek meg tőlük, mert mindig hordok magammal kutyariasztót. 1994 óta futok, és azóta kb. ötször támadtak már meg kutyák. Ebből persze csak 1x volt nálam riasztó. Mondjuk akkor nagyon is kellett:))

Talán a futásról is kellene írnom valamit? 15 órakor indultam el itthonról, és utamon végigkísért a zuhogó napsütés. Nagyon élveztem így szeptember utolsó hetében. Az útvonal a szokásos volt a réten, ahol egyre inkább mutatkoznak az ősz tipikus jegyei. A mai alkalomra tervezett táv 18 km lett, és ezt teljesítve kellemesen elfáradva értem haza.

Futás a réten

Újra ugyanazt az útvonalat választottam futásom helyszínéül, mint a korábbi alkalmakkor. Tudom, hogy talán már unalmas lehet mindig erről olvasni, bevallom kissé már nekem is az mindig erről a szakaszról írni, de hát ez van J Az útvonal kicsit tekergősre sikeredett, úgyhogy itt inkább nem is részletezem. A lényeg, hogy 17 km lett belőle. A sárpentelei erdőbe nem volt kedvem bemenni, ezért inkább végig  a napon futottam. Ki hitte volna, hogy a meteorológusok által megjósolt nagy hidegfront után is ilyen meleg lesz. 16:25-kor tudtam elindulni otthonról, és mivel kissé lassabban futottam, mint a múltkor, két óra alatt értem vissza. Beiktattam pár gyors szakaszt, azért hogy kissé gyorsuljak. Például otthonról a szennyvíztisztítóig elég gyorsan futottam. Hazafelé pedig ismét a tisztító mellett gyorsítottam. Már régebben rendszeresítettem ott egy kb. 1,5 km-es gyorsító szakaszt. Legközelebb, majd ha lesz nálam óra, lemérem a sebességet is. Most sajna nem volt:))

Futás még mindig melegben

A mai napon ismét sikerült jó időt kifognom. Azt hittem ez az utolsó lesz, ezért is szerettem volna mindenáron elmenni futni. Mivel elég sok ügyes-bajos dolgom volt a nap folyamán, ezért csak 17:50-kor sikerült elindulnom itthonról. Az elején még melegem volt, de már érezni lehetett, hogy ez amolyan nyárutói hőség, s nem az az igazi augusztusi meleg. Hajszálra pontosan ugyanazt az útvonalat követtem, mint a múltkor. Alig észrevehetően, de sajnos egyre hamarabb esteledik, hiszen azt tapasztaltam, hogy fél 7 körül már nem sütött rám a nap, és hazafelé a réten már láttam a teliholdat is. Nagyon szép volt, sose láttam még ilyennek. Teljesen ki lehetett venni rajta a síkságokat, és a hegyeket.
Az útvonal ugyanaz volt, mint a múltkor, kilométerek számát tekintve szintén 20.

Futás talán az utolsó melegben

Megint sikerült kicsit kiszökni a szabadba, még igyekeztem kihasználni az utolsó jó időt. Jó meleg is lett, tűzött hétágra a nap. 17-kor indultam és 19-re érkeztem hajszálpontosan. A kilométer ugyanannyi lett mint a múltkor, azzal a különbséggel, hogy a Sárpentelei kör helyett, inkább a napon futottam. Elvégre élvezzük  a napot amíg még lehet.

Futás a réten

Hosszú kihagyás után, végre újra el tudtam menni futni. Már nagyon hiányzott! Úgy alakultak a dolgaim, hogy korábban nem sikerült időt szakítanom rá. Kicsit esős időben indultam, de szerencsére csak felhős volt, eső nem lett belőle. Nem örültem volna, ha a nyakamba szakad az ég.

Végülis az útvonal megegyezett a múltkorival azzal a különbséggel, hogy futottam 2 kört a Sárpentelei erdőben, így a kilométerszám kb 20 lett. Fél 6-kor sikerült csak elindulnom, és fél 8-ra értem haza. Pihenésekkel együtt ez egész jó idő, legalábbis a korábbi sebességeimhez képest. Szörnyű, hogy már majdnem sötét lett mire hazaértem. Mondtam már hogy utálom a telet, meg ezt a vele járó sötétséget is. Biztos van jó is a télben, csak nekem nehéz megtalálni az előnyeit. Én inkább a nyár híve vagyok. Nem baj, röpke pár hónap és megint nyár lesz :))

Futás másodfokú hőségriadóban

Na gondoltam kipróbálom ma a futást milyen hőségben. Nagyon jó volt! Ne higgyetek a meteorológusoknak, akik óva intenek a napfénytől. A napfény igenis egy egészséges és szükséges dolog. Ma kb. futottam 1 óra 40 percet, az alatt olyan 15 percet voltam árnyékban, a többit tűző napon. Nem mondom, hogy nem esett jól az árnyék, de két árnyék között a nap is jólesett. Kb. 15 km-t futottam ennyi idő alatt. Nem egy fenomenális idő, de ilyenkor szerintem jó. Elég volt fél liter vizet vinnem magammal, még sok is volt kicsit. A végére már nem volt jó, tiszta langyos lett. Ebből is látszik, hogy nem volt elég meleg, válogattam a vízben. Lehet el kéne mennem egy sivatagi futóversenyre? Annyi szépet hallottam már róla. Az útvonal a szokásos volt a réten. A körgyűrű mellett elmentem a sárpentelei erdőig, és onnan visszafordultam. Árnyékos erdőben nem volt kedvem futni:))

Utolsó szabadság alatti futás

Csodák csodája megint Mórra mentünk. Ez a nap már nem volt olyan sikeres mint az előző bejegyzésemben. Kezdve azzal, hogy iszonyú nagy tömeg volt a vonaton. Vajon hova utaznak az emberek vasárnap délben? Ez nem derült ki, de alig fértünk el a vonaton. Pedig korábban sose volt tömeg, mindig kényelmesen utaztunk.

Ilyen kezdés után az útvonal választás se volt túl szerencsés. A piroson mentünk Mórról elfelé. Kezdve azzal, hogy egy nagy hegyre kellett fölmenni a biciklivel, még szeder se volt az útvonalon. Ráadásul rengeteg bogár volt, még a boggárriasztónk se hatott ellenük. Amikor fölértünk a csúcsra, akkor pedig olyan útra kerültünk, ahol még menni se volt túl jó, hát még futni. A futást Csókakón fejeztük be, mert Mór már túl messze lett volna, meg különben is elegünk volt már az egészből. Az utolsó félórát tűző napon kellett mgegtenni délután 3 óra környékén, de nem volt vészes. Ez annyira már nem éget, mint korábban, ebből is látszik hogy közeleg az ősz. A végeredmény így 17 km lett. Jó meredeken kellett lefelé megtenni az utolsó kilométereket, ami annyira nem kellemes, bár jobb mintha ugyanez lett volna fölfelé:))

Szárligeti tekergés

Tegnap egy jól sikerült napunk volt. Jó sokat tekeregtünk és még csak izomlázam se lett tőle. Jó sok méteren keresztül cipeltem a biciklit is, fel egy nagy hegyre, bedőlt fákon keresztül, úgyhogy kondizásnak se volt utolsó. Allergiásoknak nem nagyon ajánlom az útvonalat, mert mindenfelé tele volt parlagfűvel az erdő is, meg a végén volt egy nagy rét, ki tudja hány hektár, amin csak az nőtt. Ennyit a városokban a parlagfűírtásról. Ez egy nagyon hangzatos, de semmit se érő dolog. Ugyanis a természet tele van vele, aztán beteríti  a közeli települést, hiába tiszta az.

Végülis 31 km sikerült és volt benne 2 nagy hegy. Ezek nem is voltak olyan nagyok, mint a térkép írta, elég jól megmászhatóak voltak biciklivel a hátadon is. Elmúlt nyaralásunkon, 1 hónapja már kétszer nekiindultunk ennek a távnak, de mindig visszafordultunk a beígért nagy hegyek miatt. Sajnos ekkor még nem létezett ez a napló, így bejegyzés sincs róla. Most viszont úgy döntöttünk utánajárunk a dolognak, és úgy is lett. Délben indultunk a faluból rekkenő nagy hőségben. Pörkölt a nap, de nekem jólesett a napsütés. Lehet már nagyon azonosultam a kaktuszaimmal, mert mostanában szeretem még az égető napsütést is. A falut nyugati irányban hagytuk el egy betonúton, ami kisvártatva délnek fordult. Ezt az utat már elég jól ismertük, kb. 15 km-t mentünk rajta egészen a Fáni-völgyig. Aztán elfordultunk jobbra a sárgán  az Ördög szószéknél és megmásztuk az első hegyünket a Széna-hegyet. Ez viszonylag jó volt a másodikhoz képest, mert itt végig jó volt az út. Aztán a Mátyás-kút utáni elágazásnál elmentünk jobbra a Szép Ilonka-forrás felé. Itt már kezdett elromlani az út, eltűnt az asztfalt alólunk. A forrás után jött a kondi-hegy biciklicipeléssel, meg hasonló erősítő gyakorlatokkal megfűszerezve. Ezek után kellemes lejtős utakon visszaértünk Szárligetre. Közben voltak bőven termő szederbokrok is. A földút kicsit tovább tartott, mint ahogy számítottuk (kb. 4 km), de legnagyobb része járható volt.
Összességében jó volt ez a nap, elégedettek voltunk magunkkal. A vártnál jobban bírtuk a terhelést, alig fáradtunk el.

Újabb Móri futás

Na megint sikerült elmennünk Mórra. Most elég jól sikerült, 29 km lett a végső mérleg. jó meleg napunk volt, majd kisült a szemünk, de én élveztem. csak a legvégén kentem magam be egy kis napkrémmel, és most már biztos kijelenthetem, hogy nem égtem le. Kicsit barna lettem, mint egy néger, de ennyi. Na hja már volt kezdeti védettségem. Az a sok előző futás...

Egy pár szó az útvonalról. Vonattal érkeztünk, jó piroska IC volt, még az ajtaja is kinyíllt magától. A várost északi irányba hagytuk el a már jól megszokott útvonalunkon. Árkipuszta még jó napos volt, de onnan pár kilométerre beértünk volna az erdőbe, ha a feleségem ki nem találja, hogy most menjünk új útvonalon. így egy kissé tovább tartott a napos szakasz, de végül sikerült visszatalálnunk jól megszokott útvonalunkra. Az új úton láttuk egy veszett rókát, de az is lehet egy vörös macska volt, inkább nem vártuk meg hogy túl közel érjen. Aztán egy jó kis siklót, majd egy tó zárta el az utunkat. Szóval kalandokban nem volt hiány. Aztán megtaláltuk a pirosat és az visszavezetett minket az eredeti utunkra, amiről már aug. 9-én is volt szó. Itt még egy kicsit mentünk, ettünk pár szedret (túl sok nem volt). Aztán nemsokára visszaindultunk, mert el kellett érni jó kis vonatunkat, meg persze az elmaradhatatlan jégkrém meg kóla se maradhatott el.

Móri futás

Újabb Móri futás volt ma 15 km. Csak Árkipusztáig jutottunk mert úgy ítéltük meg, most nem vagyunk erre a szintes futásra felkészülve.Valószínűleg jól döntöttünk, mert Fehérvárra haza érve jó nagy eső nyomát láttuk. Mi csak messziről láttuk a dörgést, de lehet ha tovább megyünk kapunk is belőle.

Herendi barangolás

Ezen a napon Herendre utaztunk el, és innen indultunk egy kis barangolásra. Úgy ahogy szoktuk, én futva, feleségem pedig bringával. A herendi vasútállomástól indultunk, és a Herendet északi irányban elhagyó erdészeti műúton indultunk el (Bakony túristaatlasz II.sz bicigli túra). Az első 3 km eléggé emelkedett, majd kicsit lankásabb szakasz jött. Mivel délben indultunk jó napos volt az út. Jólesett a napfény mivel annyira nem volt meleg ez az augusztusi nap. Végülis 9 km-re jutottunk, amiben kb. 250m szint volt. El is fáradtunk rendesen. Az utolsó pár kilométer biciklivel már eléggé járhatatlan volt, ezért is fordultunk vissza. Közben szedret szedtünk, ami még eléggé zöld volt, de azért akadt pár érett szem is. Visszafelé még pár kilométert elbarangoltunk az útról, így lett a végső kilométerszám  20.

Szabadság 1 nap

Elkezdődött a szabadság. Kissé napos volt az idő. Elrándultunk Mórra kifutottunk a hegyre és vissza. Összesen volt 28 km. Én futva, feleségem pedig biciklivel követett. A vasútállomásra érkeztünk, majd egy főútféleségen elhagytuk a várost északi irányba, Árkipuszta felé. Ide kb 6 km után érkeztünk. Befordultunk jobbra a Pusztavámi iparvidék felé. Itt újra jobbra fordultunk, és elindultunk az erdő felé, amit pár km után el is értünk. Innen már csak végig egyenesen mentünk, nem tértünk le se jobbra se balra. Majdnem elértük a csúcsot, de mégse, mert meguntuk, és kb 2 óra után visszaindultunk, és ugyanazon az úton amerre jöttünk visszamentünk Mórra. A móri jó kis boltunkban vettünk egy jégkrémet, megittunk egy kólát, és már mentünk is  a vasútra. Helyesebben már közben is mentünk, mert lekéstük volna. Jó volt futás közben jégkrémet szopogatni.

Blog indító

Sziasztok!

Létrehoztam futó blogomat. Mostantól írogatni fogok ide ha nem baj.