Végre itthon, Székesfehérváron, is volt egy jó futás, igaz nem volt verseny, de a későbbiekben majd ezeket a távokat szeretném előnyben részesíteni. Ez egy jótékonysági futás volt, ezért nem annyira a táv, hanem a részvétel volt a lényeg. Én kb. olyan 40 km-t tudtam teljesíteni 6 óra alatt. Nem hajtottam szét magam, de lehet ez volt a szerencsém, mert a lábam nem nagyon bírta a terhelést. Eléggé megéreztem a betont is. A napot egy jókora hólyaggal zártam a talpamon, ezt valószínű annak köszönhetem, hogy a cipő, amiben futottam még viszonylag új volt. Helyesebben mondva sokat hordtam már az utcán, de futásra még nem használtam. Viszont szükségem volt egy jó terepcipőre, melynek viszonylag kemény talpa van, hiszen macskaköves szakasz is volt a pályán, ezért kellett hogy tartsa rendesen a lábamat.
Kicsit felbolydítottuk a belvárost szombaton délelőtt. A járókelők közül sokan csak néztek, hogy mi a francokat művelünk ott. Az első 5 km-es kör az egész várost bejárta, még rendőri kíséretünk is volt. Jó volt az autósokat feltartani, és átfutni a piroson is. Volt velünk egy vak fickó, aki tandem kerékpárral kísért minket, melynek az elején egy jól látó ember ült. Később a belvárosban volt egy 800 m-es körünk, ahol a hátralévő pár órát eltöltöttük. Ide már sajnos nem kísért el minket a vak férfi. Úgy gondolom jobb lett volna, ha velünk tart, hiszen így az embereknek fogalma sem volt arról, hogy mi célból futkározunk ott, esetleg csak megkergültünk, vagy egyéb ok is vezérelt minket erre az akcióra. Az első 3 órában viszonylag nagy csapatban futottunk együtt, kb. 20-an lehettünk. Együtt mentünk frissíteni is, ezzel eléggé akadályozva a forgalmat. A frissítőpont az Alba Pláza előtt volt, viszont a körünk kissé odébb a belváros szívében. Elfutottunk a könyvtár és a Püspöki palota előtt is, melynek oromzatán egy nagyon szép barokk püspöki címer található. Arra haladásunkkor ezt minden alkalommal meg is csodáltam. 3 óra után kezdték abbahagyogatni a kisebb távokra hitelesített társaink a futást, és ezután a mezőny is szétszakadozott kisebb csoportokra. Olyan 10 ember volt az, aki végig bírta a 4 órát. Én viszonylag jól bírtam a fent említett dolgoktól eltekintve. Izomlázam sem igazán maradt másnapra, csak egy kicsike. A legkellemetlenebb az a vízhólyag volt a talpamon, mely eléggé járásban akadályozó tényezővé vált vasárnapra.
Összességében nézve élveztem a futást, mely kisebb szenvedések nélkül nem is lenne igazi. Visszatérésnek eléggé jó volt. Tavasszal lesz majd egy 6 órás verseny Veszprémben. Bízom benne, hogy ott majd több km-t tudok teljesíteni…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése