10 napos böjt futással egybekötve

Most értem a végére az erre az őszre tervezett böjtömnek. Minden téren csúcsott döntöttem, mert 10 naposra sikerült és az eddigi rekordom 9 nap volt. Nagyon élveztem közben az intenzív méregtelenítést. Most valahogy az egész időszak alatt folyamatos volt a méregtelenedés. Korábban pár nap után le szokott állni, és nem érzek változást később. Éhséget csak első nap és csak pillanatokra éreztem, lehet már ki tudom kapcsolni ezt az érzést közben:)) Ilyenkor kicsit élénkebben foglakozom ezzel a témával, rákeresek a neten, meg gondolkodom  róla. Most is egy csomó rémisztő dolgot találtam a neten. El is határoztam majd én is csinálok egy böjtös honlapot alkalomadtán, halljanak már valami jót is az emberek ebben a témában. Pár gondolatomat már papírra is vetettem ezzel kapcsolatban. 

És mivel ez egy futóblog pár szó a futásról is essen. Háromszor mentem el közben futni, először a 9. napon. Akkor elég rosszul ment, gondoltam biztos azért mert ennyi idő után már elfogyott a cukor és a zsírbontás az lassú folyamat. Kb. olyan érzés volt elindulni, mint amikor 20km után érkezni szoktam haza. Ekkor 12km-t futottam. Mivel nagyon jó napos idő volt, ezért 2 nap múlva újra elmentem. Akkor már a 11-dik napon voltam, vagyis a normál étkezésre visszaállás első napja volt, egész nap 1 mandarint ettem, azt is futás után nehogy túlterheljem a gyomrom:)) Ekkor nagyon jól ment a futás. Na ezt magyarázza meg valaki, hogy mért volt?:)) Ekkor ennek ellenére csak 8km-t futottam, így jött ki a lépés. És a harmadik alkalom tegnap volt. Ekkor 2 szelet karalábéval a gyomromban indultam. Megmondom őszintén kicsit sok volt, elég lett volna 1 szelet is. Ekkor megint eléggé élveztem az egészet, 12km sikerült. Remek napsütés volt, lehetett érezni a napfényt.

Fehér bot világnapja, 6 órás futás Fehérváron

Végre itthon, Székesfehérváron, is volt egy jó futás, igaz nem volt verseny, de a későbbiekben majd ezeket a távokat szeretném előnyben részesíteni. Ez egy jótékonysági futás volt, ezért nem annyira a táv, hanem a részvétel volt a lényeg. Én kb. olyan 40 km-t tudtam teljesíteni 6 óra alatt. Nem hajtottam szét magam, de lehet ez volt a szerencsém, mert a lábam nem nagyon bírta a terhelést. Eléggé megéreztem a betont is. A napot egy jókora hólyaggal zártam a talpamon, ezt valószínű annak köszönhetem, hogy a cipő, amiben futottam még viszonylag új volt. Helyesebben mondva sokat hordtam már az utcán, de futásra még nem használtam. Viszont szükségem volt egy jó terepcipőre, melynek viszonylag kemény talpa van, hiszen macskaköves szakasz is volt a pályán, ezért kellett hogy tartsa rendesen a lábamat.

Kicsit felbolydítottuk a belvárost szombaton délelőtt. A járókelők közül sokan csak néztek, hogy mi a francokat művelünk ott. Az első 5 km-es kör az egész várost bejárta, még rendőri kíséretünk is volt. Jó volt az autósokat feltartani, és átfutni a piroson is. Volt velünk egy vak fickó, aki tandem kerékpárral kísért minket, melynek az elején egy jól látó ember ült. Később a belvárosban volt egy 800 m-es körünk, ahol a hátralévő pár órát eltöltöttük. Ide már sajnos nem kísért el minket a vak férfi. Úgy gondolom jobb lett volna, ha velünk tart, hiszen így az embereknek fogalma sem volt arról, hogy mi célból futkározunk ott, esetleg  csak megkergültünk, vagy egyéb ok is vezérelt minket erre az akcióra. Az első 3 órában viszonylag nagy csapatban futottunk együtt, kb. 20-an lehettünk. Együtt mentünk frissíteni is, ezzel eléggé akadályozva a forgalmat. A frissítőpont az Alba Pláza előtt volt, viszont a körünk kissé odébb a belváros szívében. Elfutottunk a könyvtár és a Püspöki palota előtt is, melynek oromzatán egy nagyon szép barokk püspöki címer található. Arra haladásunkkor ezt minden alkalommal meg is csodáltam. 3 óra után kezdték abbahagyogatni a kisebb távokra hitelesített társaink a futást, és ezután a mezőny is szétszakadozott kisebb csoportokra. Olyan 10 ember volt az, aki végig bírta a 4 órát. Én viszonylag jól bírtam a fent említett dolgoktól eltekintve. Izomlázam sem igazán maradt másnapra, csak egy kicsike. A legkellemetlenebb az a vízhólyag volt a talpamon, mely eléggé járásban akadályozó tényezővé vált vasárnapra.

Összességében nézve élveztem a futást, mely kisebb szenvedések nélkül nem is lenne igazi. Visszatérésnek eléggé jó volt. Tavasszal lesz majd egy 6 órás verseny Veszprémben. Bízom benne, hogy ott majd több km-t tudok teljesíteni…

Spartatlon zárónap

A Spartatloni futók tiszteletére én is futottam keveset. Jó volt. Végig a napon tartózkodtam, hogy átérezzem milyen lehetett göröghonban. Valószínű annyira nem éreztem át, mert a Sparatatlonon jóval melegebb lehetett. Aki nem tudná mi ez, itt egy link róla: Spartatlon

Én nem futottam ennyit, csupáncsak 13 km-t, de azért nagyon élveztem. Most egész sok magyar volt kinn itt egy fénykép sorozat róluk: Spartatloni futás képekben
Látszik rajtuk az elszántág ugye? Egyébként egy magyar nyerte a verseny női részét, történelmet írva ezzel, mert még sosem  nyert itt magyar versenyző

Futok végre

Úgy határoztam, hogy nem csak a futás után írok ide, hanem előtte is. Jó régen futottam már, ezért alig várom, hogy lábamra kapjam kedvenc futó cipőmet, és nekivághassak a jól bejáratott útvonalamnak. Az idő gyönyörű, szeptember vége ellenére hétágra süt a nap, ezzel csalogatva a szabadba. Ezt tulajdonképpen mindenkinek ki kellene használnia, hiszen eleget ülhetünk még szobánk rabságában a tél folyamán ….

Na, már itt is vagyok, megvolt a futás. Igazából nagyon jó volt, jól esett, élveztem a friss levegőt. Ha valakinek ajánlom ezt a remek időtöltést, akkor a legfőbb kifogás az szokott lenni, hogy borzasztóan unalmasnak találják legtöbben. El sem tudom képzelni ez hogy lehetséges, mivel például én sosem szoktam unatkozni futás közben. Mindig történik valami. Találkozom egy csomó állattal, jó nagy kutyák is szoktak jönni. De nem ijedek meg tőlük, mert mindig hordok magammal kutyariasztót. 1994 óta futok, és azóta kb. ötször támadtak már meg kutyák. Ebből persze csak 1x volt nálam riasztó. Mondjuk akkor nagyon is kellett:))

Talán a futásról is kellene írnom valamit? 15 órakor indultam el itthonról, és utamon végigkísért a zuhogó napsütés. Nagyon élveztem így szeptember utolsó hetében. Az útvonal a szokásos volt a réten, ahol egyre inkább mutatkoznak az ősz tipikus jegyei. A mai alkalomra tervezett táv 18 km lett, és ezt teljesítve kellemesen elfáradva értem haza.

Futás a réten

Újra ugyanazt az útvonalat választottam futásom helyszínéül, mint a korábbi alkalmakkor. Tudom, hogy talán már unalmas lehet mindig erről olvasni, bevallom kissé már nekem is az mindig erről a szakaszról írni, de hát ez van J Az útvonal kicsit tekergősre sikeredett, úgyhogy itt inkább nem is részletezem. A lényeg, hogy 17 km lett belőle. A sárpentelei erdőbe nem volt kedvem bemenni, ezért inkább végig  a napon futottam. Ki hitte volna, hogy a meteorológusok által megjósolt nagy hidegfront után is ilyen meleg lesz. 16:25-kor tudtam elindulni otthonról, és mivel kissé lassabban futottam, mint a múltkor, két óra alatt értem vissza. Beiktattam pár gyors szakaszt, azért hogy kissé gyorsuljak. Például otthonról a szennyvíztisztítóig elég gyorsan futottam. Hazafelé pedig ismét a tisztító mellett gyorsítottam. Már régebben rendszeresítettem ott egy kb. 1,5 km-es gyorsító szakaszt. Legközelebb, majd ha lesz nálam óra, lemérem a sebességet is. Most sajna nem volt:))

Futás még mindig melegben

A mai napon ismét sikerült jó időt kifognom. Azt hittem ez az utolsó lesz, ezért is szerettem volna mindenáron elmenni futni. Mivel elég sok ügyes-bajos dolgom volt a nap folyamán, ezért csak 17:50-kor sikerült elindulnom itthonról. Az elején még melegem volt, de már érezni lehetett, hogy ez amolyan nyárutói hőség, s nem az az igazi augusztusi meleg. Hajszálra pontosan ugyanazt az útvonalat követtem, mint a múltkor. Alig észrevehetően, de sajnos egyre hamarabb esteledik, hiszen azt tapasztaltam, hogy fél 7 körül már nem sütött rám a nap, és hazafelé a réten már láttam a teliholdat is. Nagyon szép volt, sose láttam még ilyennek. Teljesen ki lehetett venni rajta a síkságokat, és a hegyeket.
Az útvonal ugyanaz volt, mint a múltkor, kilométerek számát tekintve szintén 20.

Futás talán az utolsó melegben

Megint sikerült kicsit kiszökni a szabadba, még igyekeztem kihasználni az utolsó jó időt. Jó meleg is lett, tűzött hétágra a nap. 17-kor indultam és 19-re érkeztem hajszálpontosan. A kilométer ugyanannyi lett mint a múltkor, azzal a különbséggel, hogy a Sárpentelei kör helyett, inkább a napon futottam. Elvégre élvezzük  a napot amíg még lehet.