Csodák csodája megint Mórra mentünk. Ez a nap már nem volt olyan sikeres mint az előző bejegyzésemben. Kezdve azzal, hogy iszonyú nagy tömeg volt a vonaton. Vajon hova utaznak az emberek vasárnap délben? Ez nem derült ki, de alig fértünk el a vonaton. Pedig korábban sose volt tömeg, mindig kényelmesen utaztunk.
Ilyen kezdés után az útvonal választás se volt túl szerencsés. A piroson mentünk Mórról elfelé. Kezdve azzal, hogy egy nagy hegyre kellett fölmenni a biciklivel, még szeder se volt az útvonalon. Ráadásul rengeteg bogár volt, még a boggárriasztónk se hatott ellenük. Amikor fölértünk a csúcsra, akkor pedig olyan útra kerültünk, ahol még menni se volt túl jó, hát még futni. A futást Csókakón fejeztük be, mert Mór már túl messze lett volna, meg különben is elegünk volt már az egészből. Az utolsó félórát tűző napon kellett mgegtenni délután 3 óra környékén, de nem volt vészes. Ez annyira már nem éget, mint korábban, ebből is látszik hogy közeleg az ősz. A végeredmény így 17 km lett. Jó meredeken kellett lefelé megtenni az utolsó kilométereket, ami annyira nem kellemes, bár jobb mintha ugyanez lett volna fölfelé:))
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése